Így lehet minimálisra csökkenteni egy új rendszer bevezetésének a kockázatát.
Egy új rendszer bevezetésekor az egyik legfontosabb kérdés az, hogy megéri-e bevezetni? Legalább ilyen fontos kérdés az is, hogy a fejlesztő cég valóban azt nyújtja-e majd, amit előzetesen ígér. Mert ahogyan a mondás tartja, senki nem olyan szegény, hogy ígérni ne tudna.
Vagyis az egyedi szoftverek fejlesztése nem csupán szakmai, hanem bizalmi kérdés is egyben. Persze sok minden kiköthető a szerződésekben, de igazából csak akkor ismerik meg egymást a felek, amikor a tervezési és fejlesztési folyamat beindul. Ez pedig mindkét fél számára komoly kockázatokat rejthet.
Ezeknek a kockázatoknak a kiküszöbölésére alakítottuk ki az LFP (Low-risk Familiarization Period – Alacsony-kockázatú Ismerkedési Időszak) módszerét. Ennek a lényege az, hogy elegendően nagy volumenű fejlesztési igény esetén a leendő megrendelőinknek felajánlunk egy néhány hónapos LFP időszakot. Ebben az időszakban egy (T&M – Time and Material) alapon kiszámolt átlagos órabérrel számolunk, amit havonta kiszámlázunk a megrendelő részére. A megrendelő bármely pillanatban leállíthatja a fejlesztést, és akkor csak az addig elvégzett munka átalánydíját kell kifizetni, semmi egyebet. Ezzel a megoldással mindkét fél megbizonyosodhat a másik szavahihetőségéről a lehetséges legkisebb kockázatvállalás mellett.